Konzultáció és bázisdemokrácia

2023. december 19. kedd. 6:6

Lehet gúnyolódni a nemzeti konzultáción, s annak kérdésein, ám akkor ezzel együtt tessék abbahagyni a demokráciarettegést! Ne felejtsük el: a kormány nem a brüsszelitákat és a soha meg nem választott NGO-kat kérdezi, hanem a szavazópolgárokat!

A politikai hatalom birtokosai, illetve a plurális versenyben részt vevő pártok – a demokrácia természetéből adódóan – nemcsak akaratképzők, hanem akaratbefogadók is egyben. Ezek a kölcsönös érdek- és értékigénymozgások teremtik meg ideális esetben a részvételi elemeket egy képviseleti demokráciában. Persze a szkeptikusok (és a baloldal) szerint mindez csak látszattevékenység, hiszen a politikai elitet nem érdekli a kisember, és úgy általában propagandaszagú az egész kérdéssor. A valóság azonban árnyaltabb! A politikusok jó esetben az állampolgárok igényeiből „élnek”, így a kíváncsiság őszinte – ezt nevezhetjük akár populizmusnak is. (Annak ellenére, hogy tévesen negatív kontextusba helyezik ezt a fogalmat.) De a mindenkori hatalom sem mondhat le az akaratának önálló kifejezéséről, hisz akkor feleslegessé válna a politikai krédó, sutba dobhatnánk a politikai értékelvűséget.

Valójában kétirányú mozgásról beszélünk, aminek két szélsőségét, a népátnevelést és a viccpártokra jellemző teljes önfeladást (például azzal mindenki egyetértene, hogy ne fizessen senki adót) el kell kerülni. Középútra van itt is szükség, azaz a pártok víziója és az állampolgári igények közötti egyensúlyra.

A Fidesz–KDNP kormány által megfogalmazott aktuális nemzeti konzultáció minden magyar embert érint, a kérdésekre irányuló ellenzéki gúny inkább az irigységet leplezi, hisz a baloldal másfél évtizede nem képes ilyen mértékű párbeszédre. Pedig próbálták másolni, nincs ellenzéki párt, amely ne kísérletezett volna valami hasonlóval. Ám sikertelenül. Mert nem találkozott az állampolgár érintettsége és érdeklődése a baloldal által véletlenszerűen kiötlött politikai célokkal.

Az úgynevezett „bázisdemokrata-elmélet” szerint (amelynek gyökere eredetileg a baloldalon van) a polgárok részvételének növelése egy ideálisabb demokrácia felé vezető út. Éppen ezért képmutató, amikor a „köztársaságpártiak” a „demokráciaaggódók” az Orbán-kormány konzultációit rendre keresztre feszítik.

A participatív eszmény (a demokrácia részvételi jellegének erősítése) eredetileg felvilágosodás kori romantika, mely cseppet sem új gondolat, hisz már a köztársaságpárti Rousseau is írt róla. Habár ő is kételkedik működőképességében egy „nagy léptékű demokrácia” esetében, ráadásul – ahogy a francia filozófus is belátja – az egyén boldogulása sem függ igazán a részvétel nagyságától, illetve az ezzel járó felelősséget sem akarja mindenki felvállalni. Ezért is van benne egy jó adag romantika. Mégis: a választásokon túlmutató politikai véleménynyilvánítás, a közös ügyekbe való beleszólás igénye jogos elvárás. Ha pedig egy kormány erre lehetőséget ad a 21. században, az mindenképpen örvendetes és egyben példaértékű egész Európa számára. Így – elfelejtve a romantikát – nem adhatjuk fel a részvételi demokrácia növelésének lehetőségét.

A legújabb konzultáció összesen tizenegy kérdést tartalmaz. A felvetések között szerepel többek között a rezsitámogatás, a kamatstop, az extraprofitadó, az ukrajnai és az izraeli háború, Ukrajna csatlakozása az EU-hoz, a magyar politika külföldi befolyásoltsága és a gyermekvédelmi törvény is. Lényeges politikai álláspontok, ahol a kormánynak fontos az egyetértési pont. Ha megvan, akkor jó az irány, ha pedig nincs, az is üzenetértékű. Akkor változtatni kell.

Tényleg, Ön kitöltötte már?

A szerző a XXI. Század Intézet elemzője

Írta a Magyar Hírlap