Hazugok viadala

Nem csodálom, hogy Gyurcsány Ferenc annyit várt, hogy reagáljon Donáth Anna publicisztikájára, amelyben hazug embernek, a hazugság filozófiáját vallónak nevezte Gyurcsány Ferencet. Az már persze görbe tükröt tartott a kijelentés elé, hogy a Momentumról az igazság filozófiájának képviseletében beszélt, ami ugye kész röhej. Aki ugyanis Brüsszel zsoldjában a liberális mantrát szajkózza, a migrációt, a gendert, a háborúpártiságot képviseli, az nem akarhatja egyszersmind az igazat, a magyar érdekeket is szolgálni. Márpedig ez Gyurcsányról és Donáthról egyaránt elmondható. Donáth azzal vádaskodik, amit ő maga is elkövet. Az tán még önmagában nem is lenne baj, de hatalomra akarnak kerülni, hogy átverjenek egy egész országot.

Mert a baloldali szimpatizánsok is magyarok, csak éppen a gyurcsányisták, a Donáth-félék áldozatai, megtévesztettjei. Mert ők is szeretnek jól élni, nekik is smakkol, hogy Európában a legalacsonyabb rezsidíjat kell fizetniük, az ő gyerekeik is szívesen felveszik a csokot, s a bolsik gyerekei is örülnek, hogy nem kell személyi jövedelemadót fizetniük, hogy rendszeresen emelkedik a minimálbér, hogy biztonságban, inflációkövető értékű ellátással élhetnek a nyugdíjasok. Közben persze teli szájjal szidják a kormányt, sercintenek, ha a meglátnak egy kormánytagot, ha kijut az Eb-re a magyar futballválogatott. Egyáltalán, ha örvendetesen hízik a pártállamban, s még az elmúlt 30 liberális évben is csont és bőrre soványított nemzeti öntudat. Tudják jól, hogy nekik is nagyon rossz volna, ha Gyurcsány lenne kormányon. Az ország is épp olyan lenne, mint Karácsony csődben lévő Budapestje. Koszos, piszkos és szegény, mint a templom egere. Mégis van még egymillió ember, aki elfogadja ugyan az Orbán-kormány biztosította jólétet, de ha tehetné, a hazug gyurcsányista szegénységre szavazna. Ne kérdezzék, miért?!

Donáthnak igaza van: Gyurcsány valóban hazudik, amin az sem változtat, hogy Donáth is azt teszi, csak ő azt igazságnak mondja. Ez a liberális homokozó. Normális ember csak vigyorog rajtuk, de mit tegyünk. Demokrácia van, nem lehet őket bezavarni az óvodába. Csoóri Sándortól tudjuk: „A hazugnak minden kellene. Színpad, villanófények, mellékutak, kedvező széljárás minden égtáj felől, de mindenekelőtt annyicska igazság, amennyivel gond nélkül félre tud vezetni bárkit.”

Tökéletes leírás. Hogy Gyurcsányból mennyi az igazság? Annyi biztosan, hogy él. Reggel fölkel, este lefekszik, közben megsimogatja Klára asszonyt, aztán kilép a színpadra, és hazudik reggeltől estig.

Hogy miért vagyok ebben ilyen biztos? Mert maga Fletó ismerte el. Megjelent az ATV stúdiójában, és nem cáfolta Donáthot, aki publicisztikájában róla mint a hazugság filozófiájának képviselőjéről írt. „A vita, amit Donáth Anna kezdeményezett, nem visz közelebb.” A DK elnöke szerint nem éri meg egy másik ellenzéki párttal vitatkozni valamiről, ami nem is nagyon megfogható. „Nem arról beszélgetünk, hogy mi legyen iskolarendszerrel, egészségüggyel, hanem hogy milyen a kultúrája a DK-nak. Azt majd eldöntik a választók. Erről énvelem nem nagyon lehet beszélgetni.”

Ergo igen, a hazugság filozófiáját képviseljük, mondta testtartásával Gyurcsány. A legdrámaibb mindebben az, hogy ilyen sötét veremben tapicskolva is képes figyelemre méltót mondani. Ezt: „Ha Donáth Anna úgy gondolja, hogy ennél egy jobb, versenyképesebb kultúrát képvisel, képviselje. És legyen olyan befolyása a közéletben, hogy irányadó legyen!” Ergo hazudjon hatékonyabban, mint Gyurcsány és a Demokratikus Koalíció teszi, s hódítson el vele több szavazót, mint a Böszme, s akkor majd nagyobb befolyása lesz a Momentumnak. Addig azonban – sugallta a baloldal nagy tanítója – szíveskedjen lehalkítani magát, mert azzal, hogy az ellenzék egymás között vitatkozik, nem jutnak előbbre, csak szavazókat veszítenek.

Gyurcsány tehát megüzente Donáthnak, tessék őt békén hagyni. Ő már összehazudozott egymillió támogatót, hasonló eredményességgel még senki nem akart rosszat senkinek, senki nem vezetett félre senkit Magyarországon.

Erre csak a kommunisták képesek. Igaz, mások nem is indulnak ezen a viadalon.

A szerző szerkesztő

Írta a Magyar Hírlap