MH/MTI
2024. január 3. szerda. 20:19
Budapesten látta meg a napvilágot. Iskolái elvégzését követően, 1962 és 1964 között a Margit Kórházban adminisztrátorként dolgozott, később szabás-varrást tanult, s a Népművészeti Ktsz-nél mint meós, azaz átvevőellenőrként helyezkedett el. Első színpadi szárnypróbálgatásai az ottani színjátszó körhöz fűződnek, a bolondozó természetű, barátai által „örökké bohóckodónak” nevezett Schütz Ila ezzel rátalált önmagára és hivatására. 1965-től járt a Színház és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1969-ben diplomázott. Főiskolás évei alatt is tagja maradt az Egyetemi Színpadnak, sőt a MAFILM Filmszínészképző Stúdiumát is elvégezte.
Diplomás színészként egy évadot a Komlós János által vezetett Mikroszkóp Színpadon töltött, de a komika szerepkörön kívül más feladatokra is vágyott, így 1970-ben a Madách Színházhoz szerződött. A társulatnak 22 éven volt tagja, s szebbnél szebb feladatokat kapott. 1993-ban a József Attila Színházba szerződött, amelynek haláláig tagja maradt. Színpadi munkájával párhuzamosan a MAFILM és a Magyar Televízió is rendszeresen foglalkoztatta.
Színészi munkájáért 1974-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki, az érdemes művész kitüntető címet 1981-ben, a Déryné-díjat 1997-ben, a kiváló művész elismerést 1999-ben vehette át.
Életművét olyan nagysikerű színházi szerepek alkotják, mint Móricz Zsigmond:Légy jó mindhalálig Violája; Szigligeti Ede: Liliomfi Kamillája; Frederico García Lorca: Bernarda Alba háza Bernardája; Csehov: Három nővér Natasája; Molnár Ferenc: Olympia Eugéniája. Számtalan színpadi szerepe közül a legemlékezetesebb Slade: Jövőre, veled, ugyanitt! Doris-a, amelyet több mint háromszáz alkalommal játszott Sztankay István partnereként.
Alakját több mint harminc játékfilm őrzi, így a Csend és kiáltás, Szép lányok, ne sírjatok!, a Hahó, a tenger!, A Pendragon-legenda. Egyik utolsó epizódszerepe a Valami Amerika című film takarítónője volt, amelyben ismét nevettetett. A televíziós produkciók sorában többek között A talpsimogató, a Tisztújítás, Az ördög cimborája, A medikus, a Régimódi történet, a Villámfénynél és az Eklézsia-megkövetés című drámaadaptációkban alkotott maradandót. Volt egy időszak, amikor nem születhetett nélküle tévés bohózat vagy rádiókabaré, de ötvenesévei végén már nem keresték.
A neves komika férje halála után magányosan és depressziótól gyötörve élt, munkájában sem talált annyi örömöt, mint régebben. Schütz Ila tisztázatlan körülmények között ötvennyolc évesen, 2002. december 11-én halt meg.
Írta a Magyar Hírlap
