A képzőművészet, a zene, tánc, dráma, irodalom művelése nem csak az alkotás öröméért lehetséges, hanem azért is hogy felszínre hozza az emberi lélek mélyén rejlő érzéseket. A művészet gyógyító hatása arra épül, hogy minden alkotás kifejezi az ember belső világát, ugyanakkor erősíti az önbizalmat. Az elfojtott késztetések magasabb rendű, társadalmilag elfogadott tevékenységbe való terelését szublimációnak nevezzük, melynek sikeres alkalmazásához nem szükséges feltétlenül született művésznek lenni.
A művészetterápiás foglalkozások mindegyike – művészeti ágtól függetlenül – előre megtervezett, egymásra épülő fázisokból tevődik össze.
Bármilyen hasznos alkotó tevékenység – új munkahelyi kihívás, sport, hobbi, művészeti ág – révén megvalósítható a felgyülemlett feszültség levezetése, a saját belső harmónia megteremtése. Ezek közül a pszichológiában és pszichiátriában leggyakrabban alkalmazott irányzatokat ismertetjük.
Képzőművészet
A francia l’art brut (durva, nyers művészet) kifejezést Jean Dubuffet francia képzőművész vezette be a XX. században a spontán önkifejezés megnevezésére. A szabad, automatikus alkotás, asszociációs festőgyakorlatok hozzásegíthetnek a szóban nehezen megfogalmazható érzelmek, gondolatok képi kifejezéséhez. A spontán energiák berögzült előítéleteket, gondolatokat változtathatnak meg. A keletkezés folyamatának lenyomata a lélek finom rezdüléseinek színtere. A színek erős érzelmi-indulati jelleggel bírnak, így az önkifejezés elsődleges eszközei. A szín- és formakontrasztok egyesekre serkentő, másokra megnyugtató, vagy éppen feszültségkeltő hatást gyakorolnak. A színek ősi jelentéstartalma minden emberben közös, azonban kisebb mértékben eltérhet a kulturális, nagyobb mértékben az egyén érzelmileg színezett emlékeinek jelentéstartalma alapján. A párban vagy csoportban végzett festészet elősegíti az egymásra hangolódást, az összetartozás vagy éppen az önállóság élményének megélését. A csoport figyelme, biztató jelenléte önbizalom-növelő hatású lehet. A plasztikus gyakorlatok a tapintás élményén keresztül ösztönöznek a vizuális nyelvi kifejezőelemek megjelenítésére. A formázás, alakítás, a kezek között alakuló mű elvont fogalmak, érzelmek, benyomások (puha, lágy, kemény, durva stb.) pontosabb megfogalmazására sarkall.
A foglakozásokon bemelegítő beszélgetés, relaxáció vagy könnyed zenés lazítás előzi meg az alkotási folyamatot. Az alkotáshoz semmilyen rajztudás nem szükséges. Gyakran alkalmaznak olyan technikákat (kollázs, firka, kavicsfestés, kinetikus homok), amelyek kifejezetten az „üres lap” okozta szorongást előzik meg. A foglalkozások az alkotó folyamat során átélt érzések, gondolatok, valamint az elkészült alkotások megbeszélésével zárul.
A csoportfoglalkozások tevékenységtartalmát alapvetően a spontán, szabad alkotás adja, az aktív belső képeket előhívó, inspiráló ráhangolódás, valamint képzelőerőt alkalmazó (imaginációs) gyakorlatok adnak védő teret az önkifejezéshez.
Zene
A zeneterápia során a képzett zeneterapeuta megtervezett folyamatban használja a zenét vagy a zenei elemeket (hang, ritmus, dallam, harmónia) annak érdekében, hogy elősegítse a kommunikációt, kapcsolatokat, tanulást, kifejezést, szervezést és szerveződést. A zeneterápia célja, hogy feltérképezze az egyén lehetőségeit, helyreállítsa a sérült működéseket, így jobb belső lelki és/vagy személyek közötti összekapcsolódást tegyen lehetővé, végeredményben javuljon a kliens életminősége. Magyarországon az 1960-as évektől kezdték alkalmazni a zeneterápiát az egészségügy (belgyógyászat, pszichiátria), majd a zenei nevelés terén. A zeneterápiás foglalkozások szerveződhetnek a zene befogadása vagy az aktív zenélés, éneklés köré. A folyamat szerves része a másokhoz való kapcsolódás, a közösségi élmény, továbbá a magasabb rendű információfeldolgozás kölcsönhatása, aminek révén a kliensek az élet más területein is alkalmazni tudják a foglalkozás során megszerzett tapasztalataikat.
Mozgás – Tánc
Az emberiség történetének minden szakaszában ismerték a kreatív mozgás jótékony, felszabadító és integráló hatását. A taglejtések, a testtartás, a mozgás a legközvetlenebbül tükrözi az ember érzésvilágát. A mozgás- és táncterápia a mozgásban és testérzékelésben rejlő gyógyító- és alkotóerők lehetőségeit használja fel, miközben boldogsághormont szabadít fel.
A táncterápia módszere négy munkamód folyamatos és együttes jelenlétére bontható le. A testtudati munka alapja a konkrét testi érzékelésre és mozgásra irányuló figyelem, amely lehetővé teszi a test fizikai állapotváltozásainak lekövetését, azaz az úgynevezett tiszta testi tapasztalatot.
A párban vagy csoportban végzett kapcsolati munka egyéni, vagy több személyre építő testtudati tapasztalatból indul el, majd a másik személy(ek)kel való kölcsönöshatásra, a tükrözés finom áramlására, a közös mozgásra fókuszál. Mindeközben nő a beteg improvizációs készsége és a kezdetben rendezetlenül felszínre kerülő mozgásanyagok egyre árnyaltabban, differenciáltabban formálódnak meg.
Az utolsó fázis a megbeszélés, amely lehetővé teszi az élménymegosztást és a mozgásos élmény szavakban történő feldolgozását, az emlékezést és az áttételi történések kellő időben való feltárását, átdolgozását.
Irodalom
A szépirodalmi művek gyógyító hatása évszázadok óta szinte minden kultúrában elismert. Az irodalomterápia (biblioterápia) szövegek élményszintű felhasználásával támogatja a személyiség fejlődését. Egyéni vagy csoportos formában, segítő szakember közreműködésével alkalmazható.
Az irodalomterápiás foglalkozás mindig egy előre kiválasztott irodalmi mű köré szerveződik, amely lehetőség szerint a csoport tagjainak hasonló problémáját célozza meg. A mű vagy műrészlet kapcsán beszélgetés zajlik a csoportvezető irányításával. A szöveghez fűzött megjegyzések segítik a csoporttagokat a mű által sugallt témához való viszonyuk pontosításában. Ez fontos felismerésekre vezet önmaguk megismerésében és mások megítélésében. Nem műelemzés történik, hanem a résztvevők személyes élményei kerülnek felszínre. A foglalkozásokon a kiválasztott irodalmi mű élményszintű feldolgozása zajlik, ami lehetővé teszi a felmerülő problémák közös továbbgondolását és az egyénekre szabott üzenetek megtalálását, fogadását.
A művészetterápia fő javallatai
A művészetterápia szorongásos zavarokban, hangulatzavarokban, személyiségzavarokban és traumával összefüggő lelki zavarokban (pl. PTSD) szenvedők számára ajánlott. A művészetterápiás foglalkozások jól illeszthetők az egyéb, szóbeli kommunikációra épülő pszichoterápiákhoz is.
A mentális betegséggel élők az alkotó tevékenységen keresztül könnyebben ki tudják fejezni gondolataikat, érzelmeiket, mint a hagyományos kommunikációs módokon. Műveik által képesek megmutatni nemcsak pillanatnyi érzelmeiket, hanem belső világukat, gondolataikat és félelmeiket is. Alkotásaik a betegség klinikai jeleit is gyakran magukon viselik, ezáltal érzelemviláguk és világfelfogásuk érthetőbbé válik, ami akár gyógyulásuk, gyógyításuk kulcsa is lehet. Az ember számos betegség vagy tünet mögött meghúzódó, feszültséggel teli eseménytől tehermentesíthető képben, hangban, tapintásban vagy mozgásban megjelenítve.
A művészeti tevékenység önmagában, értelmezés nélkül is segít traumatikus élmények feldolgozásában. A foglalkozások arra biztatják a beteget, hogy valamilyen művészeti tevékenység síkján újra átélhesse azokat.
A képzőművészet-terápia az elveszett egyensúly helyreállítására törekszik, célja az alkotómunka során megvalósuló személyiségépülés, olyan pszichikus modell kialakítása, melyben a megrekedt alkotófolyamat meglendítésével a megnyugvás, a megkapaszkodás, a biztonságérzet kialakulása pszichikus tértáguláshoz vezet. A művészetterápia alkalmazása hazánkban is általános a kórházi pszichiátriai osztályokon, valamint a pszichiátriai betegek és a pszichoszociális fogyatékossággal élők gondozásában és rehabilitációjában.
A zeneterápia bármely életkorban, akár már a születés előtt is alkalmazható. A zene, mint szavak nélküli kifejező eszköz, új csatornát nyújt a kapcsolatteremtéshez és az érzelmek átéléséhez, továbbá hatékony eszköze a beszéd, a koncentráció és a mozgás fejlesztésének.
Az irodalomterápia gyermekek és felnőttek körében is alkalmazható. Gyermekek fejlesztő irodalomterápiája folyhat a gyermekkönyvtárakban, az iskolára való felkészítés során és az iskolákban is, továbbá nevelési és pályaválasztási tanácsadókban, gyermekotthonokban és a gyógypedagógia területén. A felnőttek irodalomterápiájának helyszíne szociális, oktatási, kulturális és egészségügyi intézmény is lehet. Az irodalomterápia kiemelt szerepet kaphat a hospice szolgálatban, az idült betegségben szenvedők ellátásában, a klinikai gyakorlatban és a rehabilitációban, de a büntetés-végrehajtás is eredményesen használhatja fel a fogva tartottak képzésében, személyiségük fejlesztésében.
Írta a Magyar Hírlap
