Eib Zoltán
2024. február 25. vasárnap. 4:53
Japán sokáig titokzatos és elszigetelt birodalomként állt a történelem színpadán. Ezt az elszigeteltséget és a külföldi beavatkozások határozott elutasítását különféle történelmi események és politikai döntések formálták az évszázadok során.
A japán elszigeteltség egyik kulcsfontosságú pillére volt a Tokugawa-sógúnát alatti rendszer, amely a 17. században kezdődött, és több mint 250 évig tartott. Tokugawa Ieyasu, a Tokugawa-sógúnát alapító uralkodó szigorúan ellenőrizte a kereskedelmet és a kapcsolatokat külföldiekkel, hogy megőrizze a békét és a belső stabilitást. Tokugawa Ieyasu egy kivételesen befolyásos és erős vezető volt a japán történelemben. Ő volt az, aki befejezte a háborús korszakot Japánban, és létrehozta a Tokugawa-sógúnát, amelynek vezetése alatt Japán hosszú évszázadokra konszolidált és békeszerető birodalommá vált. Szigorú és határozott kormányzása alatt Japán gazdasága virágzott, és kulturális fejlődése is nagy lendületet vett. Ő volt az, aki kialakította a Tokugawa-korszak rendszerét, amely megőrizte a béke és a stabilitás egyensúlyát a japán társadalomban.
A dinasztia hatalma hosszú ideig fennmaradt, és Japán történelmében jelentős nyugodtságot és fejlődést hozott. A Tokugawa-sógúnát alatt Japán híres volt arról, hogy zárt és elszigetelt birodalom, de ugyanakkor gazdag kulturális és gazdasági életet élhetett a belső stabilitásnak köszönhetően.
Az európai hódítók kísérleteinek kudarcaiban a japánok egységes és erős kormányzata is szerepet játszott. A shogunok által vezetett központosított hatalom gyorsan és hatékonyan tudott reagálni az idegen támadásokra, és szervezett védelmi rendszert épített ki az ország határain. Emellett a japán hadsereg és flotta is komoly kihívást jelentett az európai hódítóknak, akik gyakran alulmaradtak a japánok által alkalmazott harci stratégiák és technológiák ellen.
Ez a rendszer elszigetelte Japánt a külvilágtól, és megakadályozta az idegen beavatkozást. Az elszigeteltséget tovább erősítette Japán földrajzi elhelyezkedése is. Az országot számos sziget alkotja, amelyeket magas hegyek és tengerek védenek. Ez megnehezítette az idegen hadseregek invázióját, és hozzájárult az elszigeteltség fenntartásához.
A külföldi beavatkozások elutasításának másik fontos aspektusa a japán kulturális és vallási identitás volt. A japánok büszkék voltak hagyományaikra és kulturális értékeikre, és nem voltak hajlandók elfogadni az idegen vallásokat vagy ideológiákat. Ez a szilárd identitás erősen ellenállt az idegen befolyásnak, és hozzájárult az ország elszigeteltségéhez.
Ezt az elszigeteltséget nagyszerűen mutatja be a 2016-ban készült „Némaság” (eredeti címe: Silence) című film is, melyet Martin Scorsese rendezett. A film egy rendkívül mély és gondolatébresztő alkotás, amely az elmélkedés és a vallási kérdések körül forog. Scorsese mesteri módon mutatja be a katolikus misszionáriusok küzdelmét a 17. századi Japánban, és azokat a morális dilemmákat, amelyekkel szembe kellett nézniük, amikor hitükkel és meggyőződésükkel szembekerültek egy idegen kultúrával és vallással. A film elgondolkodtató és megindító élményt nyújt, miközben mélyebb betekintést nyerünk az emberi lélek és a vallásos elkötelezettség bonyolult világába. A „Némaság” című film a japán katolikus misszionáriusok életét mutatja be a 17. századi Japánban, és átfogó képet nyújt arról, hogy miért volt lehetetlen az európai nemzetek számára Japán kolonizálása ebben az időszakban. A film főszereplői – Sebastião Rodrigues és Francisco Garupe jezsuita szerzetesek – Portugáliából érkeztek Japánba, hogy terjesszék a kereszténységet. Azonban hamar rá kell döbbenniük arra, hogy Japán egyedülálló kulturális és vallási kontextusa merőben különbözik az európaiaktól.
A film nem csak az európaiak küzdelmeit mutatja be a japán társadalomban, hanem rávilágít arra is, hogy Japán milyen határozottan és szilárdan ellenállt az idegen beavatkozásnak és a keresztény misszióknak. A japán hatóságok, vezetők és társadalmi csoportok szigorúan korlátozták az európai befolyást, és minden lehetséges eszközzel védték a hagyományaikat és identitásukat. A filmben bemutatott japán társadalom szervezettsége és az európaiak számára felfoghatatlanul erős vallási és kulturális kötődések jelentős akadályt jelentettek a kolonizáció számára. A japánok makacsul őrizték függetlenségüket, és nem voltak hajlandók elfogadni az európaiak vallási doktrínáit vagy kulturális értékeit.
A külföldi beavatkozások elutasításának és az elszigeteltségnek azonban voltak következményei is. Bár Japán békés és stabil ország volt, ez a rendszer visszavetette az ország gazdasági és technológiai fejlődését. Az elszigeteltség miatt Japán lemaradt a világ többi részén zajló fejlődésről és változásokról.
Ironikus módon a bálnavadászat volt a konkrét oka annak, hogy Japán végül kénytelen volt megnyitni a határait. A 19. század folyamán az intenzív bálnavadászat miatt jelentősen megcsappant a bálnaállomány a világ tengerein. A külföldi utazók azonban megfigyelték, hogy Japán partjainál még jelentős számú kifogható bálna él. Ennek megfigyelésére érkezett meg az amerikai haditengerészet, melyet már a Japán uralkodók sem hagyhattak figyelmen kívül. A nemzetközi nyomás és a gazdasági kihívások arra kényszerítették Japánt, hogy újraértékelje külpolitikáját az úgynevezett Meiji restauráció idején, és megnyissa kapuit a külvilág felé. Ennek eredményeként az ország gyorsan felzárkózott, és az egyik vezető gazdasági és technológiai hatalommá vált a világon.
Írta a Magyar Hírlap
