A pislogás nem csak a szem nedvesen tartásáról szól

Az emberek átlagosan ébren töltött idejük 3-8 százalékát töltik csukott szemhéjjal! Hogyan lehetséges ez?

Kiderült, hogy ez a reflex megváltoztatja a vizuális információk feldolgozásának módját azáltal, hogy rövid időre modulálja a retinán megjelenő fénymintákat. Ez viszont segít az agynak értelmezni a vizuális jelek, apró különbségeit, növelve ezzel a „nagyobb kép” érzékelésének képességét.

Dr. Bin Yang, a Rochesteri Egyetem munkatársa szerint: „Kimutattuk, hogy a pislogás növeli a retina stimulációjának erejét.”

Miért olyan fontos a pislogás?

Korábbi kutatások szerint a pislogás felfrissíti a figyelmünket, segít a tárgyak felismerésében, és a végtelen vizuális információáradatot darabokra vágja a feldolgozáshoz. De fontos megjegyezni, hogy a rövid, 300 millimásodpercig veszítünk látásunkból minden egyes pislogás alkalmával, anélkül, hogy észrevennénk. Az ember azt várná, hogy egy ilyen megszakítás valamiféle torzulást eredményez a képösszeállításban, de semmi sem állhatna távolabb az igazságtól.

A kutatók emberi megfigyelők szemmozgását követték nyomon, és ezeket az adatokat számítógépes modellekkel és spektrális elemzéssel kombinálták. A vizuális ingerek különböző frekvenciáinak ellenőrzésével azt vizsgálták hogy a pislogás hogyan befolyásolja azt, amit a szem lát, ahhoz képest, mint amikor a szemhéjak csukva vannak.

Az eredmények azt mutatják, hogy amikor pislogunk, a szemhéj gyors mozgása megváltoztatja a retinát hatékonyan stimuláló fénymintázatot. Ez másfajta vizuális jelet hoz létre az agyunk számára, mint amikor a szemünk nyitva van és egy adott pontra fókuszál.

A kutatók megállapították, hogy a pislogás segít újraformázni a vizuális információt, ahogyan más, általunk nem tudatosult szemmozgások is alakítják a látást azáltal, hogy térbeli jelöléseket és „időbélyegeket” adnak az agyunk által rögzített videóhoz.

Dr. Bin Yang hozzáteszi: „A pislogás inkább fokozza, mintsem zavarja a vizuális feldolgozást, nagymértékben kompenzálva az inger expozíció elvesztését.”

A látásunk az érzékszervi ingerek és a motoros aktivitás kombinációja. Amikor például megszagoljuk vagy megérintjük a tárgyakat, testünk mozgása segít az agynak értelmet adni a térnek. A tudósok korábban úgy gondolták, hogy a látás más, de az itt ismertetett kutatás alátámasztja azt az állítást, hogy a látás inkább hasonlít a többi érzékszervhez.

Írta a Magyar Hírlap